Végességről és végtelenről

„A tudat, hogy ezen a helyen már a korai keresztény korban is templom állt; a kecses gótikus formák, a finoman kidolgozott rózsaablakok; az itt lejátszódott sok-sok történelmi esemény emléke Szent Lajos miséjétől Napóleon császárrá koronázásán át de Gaulle tábornok gyászistentiszteletéig. Mindez hozzájárul a látogató megilletődöttségéhez, ám a Notre-Dame lényege nem az emberi történelem vagy a művészet. Kevés helyen érzi át annyira az ember saját végességét, mint ebben a templomban: azt, hogy itt sok-sok évvel születésünk előtt tisztelték és sok-sok évvel halálunk után is tisztelni fogják Őt.

Soha nem lehettünk ebben annyira bizonyosak, mint éppen most, amikor a világ elszörnyedve nézi a pusztulás képeit, a Notre-Dame közepén füstölgő romhalmazt. De a kereszt érintetlenül áll az oltár felett, az enyészet közepette is a reményt hirdetve.”